Sötét volt és hideg, mint általában egy januári estén. A Szilveszteri hatalmas havazásra már csak a fák tövében tornyosuló sáros, kemény hóbuckák emlékeztették az arra járókat. A sétálóutcán uralkodó csendet csak a vele párhuzamos főút zajai törték meg olykor-olykor. Minden pad üres volt, a mellettük lévő kukákból kicsordult a szemét. Törött üvegek hevertek mindenütt.Az egyik egyértelműen egy olcsó pezsgőé volt. Audry tudta, hogy csak a néhány nappal ezelőtti ünnep maradványai lehetnek, szinte látta maga előtt az egymást lökdöső fiatalokat, üvegekkel a kezükben, részegen tántorogva végig a hosszan nyúló, vörös térkövekkel kirakott úton.Már majdnem úgy érezte, hogy emlékszik, emlékszik rá, hogy itt volt, emlékszik, hogy kikkel volt, de hamar rá kellett jönnie, hogy csak a képzelete játszik vele.
- Gyerünk - suttogta. - Valahol lennem kellett azon az estén!
Ugyanis nem, Audrynak fogalma sem volt, mi történt december 31-én este tíz után. Emlékezett rá, ahogy felkelt aznap reggel, izgatottan mégis hulla fáradtan. Majdnem egész nap ruhákat próbálgatott és a hajával babrált, legjobb barátnője, Tina társaságában. Ezelőtt Audryék minden szilvesztert az Alpokban töltöttek a családjával. Idén is csak hosszas könyörgés után engedték a szülei, hogy a barátaival tölthesse az estét.
- Két hónap és tizenhét leszek, és még így is órákat kellett könyörögnöm nekik - borultam az ágyamra. - Komolyan azt hittem, hogy megint velük kell mennem a hülye síelésre!
- Audry - ragadta meg a vállamat Tina, fölém hajolva -, ez lesz életünk legjobb Szilvesztere, szóval hagyd abba a hisztizést és aludjunk!
Tina lekapcsolta az éjjeliszekrényemen lévő lámpát, aztán lefeküdt az ágyam mellett lévő matracra. Sokáig forgolódott, én pedig nem tudtam elaludni a takaró susogásától, szóval jobb híján a plafonomra ragasztott, foszforeszkáló mintákat bámultam.
- Kelj már fel! - ugrált az ágyamon Tina.
- Állj már le - morogtam, majd miután rájöttem, hogy esze ágában sincs szót fogadni, megragadtam az egyik bokáját és egy határozott mozdulattal kirántottam maga alól.
- Meg is halhattam volna! - dörzsölte a vállát, amit valószínűleg bevágott a falba, amikor esett. - Te nem vagy észnél! - vetette rám magát.
Majdnem három percembe telt, mire kijutottam a vadállat legjobb barátnőm és a takaróm alól, aztán meglengettem a fehér zászlót, így készülődni kezdtünk. Ja, igen, előtte természetesen azon is összevesztünk, hogy melyikőnk kezd a fürdőben. Anya szerint rosszabbak vagyunk, mint, ha testvérek lennénk.
Mivel délben keltünk és valamivel több mint két órába telt, amíg letusoltunk és megszárítottuk a hajunkat, körülbelül három óra lehetett, amikor komolyan szenvedni kezdtünk. Tina, mielőtt átjött, az sporttáskába pakolta azokat a ruhákat, amik szóba jöhetnek, én pedig a magam részéről kidobáltam őket a fotelomra. A fejemben tökéletesnek tűnő összeállítások persze borzasztóan álltak, szóval újabb három óra kellett arra, hogy végre rendes ruhát találjunk magunknak. Mire a sminkünk, amit amúgy nem vittünk túlzásba, is elkészült, ideje volt indulnunk.
- A gázspray a táska belső zsebében van, az üveged száját mindig befogva tartod és csak felbontva fogadod el az italt, ha úgy látod, hogy követnek, azonnal hívd fel a nagyit és addig ne tedd le, amíg el nem tűntél az illető elől, a cuccaidat bizton...
- Anyu - szakítottam félbe határozottan. - Tudom, tegnap is elmondtad, ígérem, vigyázni fogok magamra és amúgy is, ott lesz Dominik - pillantottam a hátam mögé jelentőségteljes, hatalmas vigyorral.
- Bizony - kacsintott Tina.
- Nyomás - csúsztatott elém apu némi költőpénzt.
- Köszi - pusziltam meg.
- Semmi ütőset - súgta a fülembe, mire én óvatosan elmosolyodtam.
Tinával óriási hanggal siettünk le a legfelső emeletről. A lépcső ház a mi hangunktól zengett.
- Nem hiszem el, hogy végül velünk szilveszterezik!- vigyorogtam eszeveszettül, amikor bezártam magam után az ajtót.
- Shh! - tette az ujját a szám elé Tina. - Ott vannak - biccentette a fejével a sarok felé.
Dominik régi nagy szerelmem, évek óta nem beszéltünk, most viszont egy közös ismerős kapcsán ő is velünk jön.
Amikor odaértünk, egyből felismert és legnagyobb meglepetésemre gondolkodás nélkül lépett hozzám, hogy megölelhessen. Ahogy beszélt, a lehelete fehér gomolyagként szált tovább, arca pedig kipirult a hidegtől.
Szerencsére a buszmegálló nem volt túl messze úgyhogy húsz perccel később már leghátul beszélgettünk a mindössze nyolc fős társasággal.
A város másik végébe tartottunk, az út hosszúra nyúlt a jeges utak miatt, odabent viszont nagyon jó volt hangulat.
Háromnegyed tíz lehetett, amikor odaértünk a Mag's nevű romkocsma elé. Az emberek mindenfelől özönlöttek befelé, már azok, akik előre gondolkodtak és vettek jegyet a koncertre, ami elég nagy volumenűnek ígérkezett. Éppen beálltunk volna a sorba, amikor a kasszánál ülő férfi kirakta a táblát, ami egyértelműen azt jelentette, hogy lőttek a tervünknek. "Elfogyott!"
- Szilveszter van, minden sarkon van valami! - legyintett Tina. - Menjünk arra - mutatott az abban a pillanatban felrobbanó tűzijátékra.
A többiek vállat vontak, így minden mindegy alapon elindultunk a fények felé.
- Hé - morgott rám egy nő, amikor véletlenül nekiütköztem.
- Bocs - pillantottam rá -, tényleg.
Nem tudom, hogy én mentem nagyon lassan, vagy a többiek siettek, esetleg mindkettő, de jócskán elhaladtak, aztán lefordultak egy sikátorba. Futva követtem őket, aztán...
Aztán ennyi. Komolyan, semmi több. Másnap reggel az ágyamban ébredtem, enyhén nedves hajjal és azt hiszem, valaki kiszívta a nyakamat, méghozzá elég durván, aznap reggel még vérzett is két apró pontban.
Próbáltam beszélni Tinával, de nem vette fel és a többiek sem válaszoltak az üzeneteimre.
Fogalmam sincs, hogy mi történhetett, egyszerűen minden kiesett egytől-egyig.Anyáék szerint nem voltam elég óvatos és valaki bedrogozott,de amikor a sikátorhoz értem, még semmit sem ittam, vagy ettem.
Jobb híján elkezdtem járni a város azon részét, hátha valaki felismer, vagy nekem beugrik valami. Négy napja több órát is sétálok arra, de eddig semmi sem történt.
Most is ott voltam, ma harmadszor a romkocsma utcáján. Az arcomat pirosra csípte a hideg, a kabátomat pedig szinte átfújta a szél. Az aznap esti tűzijátékra gondoltam, ami 9:50-kor színesre festette a sötét eget.
- Hé - ütközött nekem egy nő.
- Bocs - pillantottam rá -, tényleg!
Tettem néhány lépést előre, aztán hirtelen bevillant:
- Hé, várj!
*E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése